A Magyar Rákellenes Liga és a Ligába tömörült rákbetegek hálás szívvel emlékeznek dr. Béres Józsefre. Meghajtják fejüket nemcsak a csepp alkotója, hanem annak az igen nehéz küzdelemnek a győztese előtt is, aki igaza tudatában Semmelweis-i szenvedéllyel és következetességgel harcolt először azért, hogy az irigyek és értetlenek által szorgalmazott kuruzslói minősítést elkerülje, majd a cseppet mint gyógyhatású, gyógyszernek nem minősülő terméket végül több, mint egy évtizedes munka után gyógyszerként is elfogadtassa. Dr. Béres József alkotói géniusza és tántoríthatatlan küzdelme példát ad mindenkinek.

Aligha van ma olyan magyar ember határainkon innen és túl, aki ne ismerné dr. Béres József nevét, ne hallott volna az ő sok üldöztetést, támadást, agyonhallgatást megélt, ám végül mégis sikerre vitt találmányáról, a Béres Cseppről. A betegek körében doktorként tisztelt és szólított kisvárdai kutató, mindnyájunk Jóska bácsija az idén februárban töltötte volna be 90. életévét.

A kerek születési évforduló tiszteletére jelent meg a közelmúltban Béres Klára életrajzi könyve, a „Cseppben az élet”. A szerző tollából korábban már megismerhettük a Béres cseppek atyjának életútját, a most megjelent emlékkötet az 1999-es nagy sikerű életrajzi könyv bővített változata. Ebben a kötetben immár egy befejezett életművet értékel a szerző, hiszen Béres doktor földi életútja négy éve, életének 87. évében lezárult.

„Úgy nyújtom át ezt az írást, mint egyfajta kötelező olvasmányt – mondta Béres Klára szerző a könyv bemutatóján. – Nem szerénytelenségből, hanem abból a mély meggyőződésből, hogy egy kivételes ember kivételes sorsát végig követve olyan erőforráshoz jutunk, melyre mindannyiunknak szüksége van. Példát kapunk szorgalomból, kitartásból, emberségből, igaz értékekből. Példát, melyből meríthetünk, és melyre támaszkodhatunk. És hitet. Hitet abban, hogy semmi nem reménytelen, semmi nem hiábavaló, hogy létezik a Gondviselés, és győz az igazság.”

A „Cseppben az élet” – megőrizve az eredeti mű teljes tartalmát – számba veszi az életrajzból még hiányzott hét év eseményeit. Hála a Jóistennek, Béres Józsefnek élete alkonyán megadatott a siker: a szakmai is, a közéleti is. 2000-ben gyógyszerré nyilvánították élete főművét, a Béres Cseppet. „Amikor azt kérdezték tőlem, hogy tudtam kitartani, hogyan lehetetett annyi ellenállással szemben bátorságom és erőm, éppen ebben találtam meg a feleletet. Úgy, hogy nem a magam hasznát kerestem, nem a magam érdekeit szolgálta a munkám, eredményeimmel embertársaimon akartam segíteni” – így fogalmazta meg ars poeticáját. Az egészségvédelemért, az immunrendszer megerősítéséért végzett fáradhatatlan munkásságáért 2002-ben megkapta a legrangosabb hazai tudományos elismerést, a Széchenyi-díjat. Ezen kívül még számtalan szakmai és közéleti elismerésben volt része. Tudományos munkásságával és hajlíthatatlan akaraterejével megalkotott életművéért kiérdemelte a Magyar Köztársaság Elnökének Emlékérmét, 2004-ben a Hűség a Hazához Érdemrend Nagykereszttel tüntették ki. Ezt a rendszerváltozás óta tanúsított erkölcsi tisztaságáért, abból fakadó tiszteletet érdemlő magatartásáért, cselekedeteiért kapta, amelyekkel a hazához való hűségét, példamutató nemzeti öntudatát bizonyította. Életének utolsó évében alanyi jogon tagja lett a Történelmi Vitézi Rendnek, amelyre különösen büszke volt. Sorolhatnánk még a különböző társaságoknak, alapítványoknak, intézményeknek a nevét is, amelyekben gazdag közéleti tevékenységét kifejtette.

Béres Klára különleges meglepetést is tartogat az olvasó számára. Három írást, melyet a család különleges ajándékként kapott a sorstól, amikor az édesapa halála után a padláson meglelvén régi katonaládáját, gyöngybetűkkel teleírt megsárgult füzetet találtak, benne a fiatal Béres József három szépirodalmi írása aludta Csipkerózsika-álmát. Az egyik egy megható vers, a „Három karácsonyfa balladája”, amelyet a 23 éves Béres József írt 1943 karácsonyán, a háború idején, a Kárpátokban. A másik kettő novella, amelyek 1953-ban születtek. A „Sisak” című történet főszereplője egy hihetetlenül okos kutya, Sisak, és a bajtársaival maximálisan szolidáris fiatal katonatiszt, maga Béres József. Az „Élet a Halál árnyékában” című írás az élet nagy kérdéseire keresi a választ egy idős tanítója halálra készülődése kapcsán. Mindhárom alkotás bekerült az emlékkötetbe, hogy újabb színes ecsetvonással gazdagodhasson a mély érzésekkel átitatott emberről, Béres doktorról alkotott képünk.

A „Cseppben az élet” című kötetet forgatva megható az, ahogy a szerző, Béres Klára, feldolgozta magában az elkerülhetetlent, az élet utolsó állomását. Az idősödő após állapotáért aggódó meny csodás hitelét adja annak a bölcs mondásnak, amely szerint a család építőkövei nem pusztán a gének, hanem a lélek. „Nem készült a Halálra, tán ez az egyetlen, amiért perben maradt a sorssal ... Még élni szeretett volna. Még örülni akart az életnek, még várta a tavaszt. Tán ez az egyetlen, amit nem adott meg neki a Jóisten. De valahol mégis érzem a zsigereimben, hogy a gondviselés már a születésénél úgy szegődött melléje, hogy őt soha el nem hagyhatta. Arra gondolok hát, hogy azért kellett elmennie, hogy megmeneküljön egy nagyobb fájdalomtól, azért, hogy a kiszolgáltatottság nyomorúságával soha ne kelljen szembenéznie. Elmerengek, mint már sokszor, a szeretetről, a szeretet megtartó és összetartó erejéről, és arról, milyen fontos, hogy a szeretet megnyilvánuljon, hogy érezhető legyen. Az életünk, akár tudomást veszünk róla, akár nem, egy hihetetlenül törékeny csoda, amelyről soha nem tudhatjuk, meddig a miénk. Bármikor elveszhet. És ha elveszik, a ki nem mondott, át nem adott szeretet megemészthetetlenül bennünk marad, örökre fájón. Amikor elvesztettük apukát, nagyon fájt. A véggel való szembesülés, a ‘többé soha’ megélése leírhatatlanul mély sebet vág a lélekbe, bármennyire is tisztában vagy azzal, hogy elkerülhetetlen, és bármennyire is azt hiszed, felkészültél a viselésére. De ha megadtál mindent az elmenőnek, ha érezte a szereteted, a gondoskodásod, nagy segítségedre szolgál a megnyugvásban. Nekünk Jóskával nagyon sokat segített a tudat, hogy életében mindent megadtunk apósomnak akkor, amikor még adhattunk, hogy törődtünk vele akkor, amikor még törődhettünk vele, és szerettük, amíg érezhette. Sokszor gondolom azt, hogy a családban megmutatkozó gondoskodó szeretet nagyon sokat jelentett a számára. És hozzáteszem azt is: lehet, hogy nekünk, itt maradóknak még többet. Mert nyugodt, békés szeretettel emlékezhetünk mindig vissza rá.”

A könyv kapható a nagyobb könyvesboltokban és a http://www.beres.hu oldalon.

Életrajzi összefoglaló itt tekinthető mag.